A Lada évtizedeken át fogalom, sőt annál is több, jelkép volt.
Magyarországon elsősorban a gulyáskommunizmusként ismert korszaké,
amikor is a politizálásról való lemondásért cserébe – ’56 még nem volt
olyan messze – szerény jólétet biztosítottak az embereknek. Eltűntek az
utcaképhez korábban szervesen hozzátartozó, az élelmiszerboltok előtt
kígyózó sorok, a ruha- és műszaki üzletekben pedig olykor már nyugati
áruk is felbukkantak. Egyre többeknek sikerült szerény, de mégiscsak
saját lakást vásárolniuk, a szerencsésebbek egy kis hétvégi kertre,
vityillóra is szert tudtak tenni. Sőt, esetleg autóra is – persze az
akkoriban sokkal nagyobb szó volt, mint ma. A túlnyomó többség számára a
motorizáció csúcsát a Trabant jelentette. A Skoda-, Wartburg- és
Dacia-tulajok már az utak császárainak képzelhették magukat, de a
hierarchia élén vitathatatlanul a Lada – régebbi nevén Zsiguli – állt,
amely igazi státuszszimbólumnak, presztízsautónak számított. A magán- és
állami autóként is hatalmas karriert befutott márka mára gyakorlatilag
Oroszországba és néhány volt tagköztársaságba szorult vissza, kevés
reménnyel arra, hogy az egykori dicsfény még egyszer felragyog. De
hogyan is kezdődött ez a szocializmusra olyannyira jellemző történet? - >> folytatás